Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot indít a Mandiner: vezető magyar véleményformálókat kérdezünk meg arról, mit gondolnak az egyre forróbb témává váló migrációról és a kapcsolódó jelenségekről. Az eddig megjelent írások ezen a linken keresztül olvashatók.
*
Tektonikus mozgás vagy csak a szokott politikai menekültek?
Hörcher Ferenc eszmetörténész, az MTA Filozófiai Intézet igazgatójának írása
A politikai cselekvés egyik legnehezebb mércéje az, hogy miként tud a politikus döntést hozni új, ismeretlen problémákkal szembesülve, még pedig optimálisan a rendelkezésre álló (legtöbbször a lehető legrövidebb) időn belül. Hiszen épp ez teszi alkalmassá hivatala betöltésére: a közösség ügyeinek kezelésére, a közös (rövid, középtávú, sőt lehetőleg hosszú távú) érdekek érvényesítésére.
A menekültügy most épp egy ilyen próbatétel. Bár régóta lehetett tudni, hogy a kontinenseken átívelő, európai célországok felé irányuló migráció valós veszély, s a végeken már évek-évtizedek óta zajlott valamifajta ozmózis, a jelek szerint ebben az évben áttörésre került sor: már nem csak a szokásos menekültek érkeznek, hanem igen távoli országokból is, s ráadásul egyre nagyobb számban, tömegesen.
Az első és legfontosabb kérdés ezzel a jelenséggel kapcsolatban, hogy csupán egy akut válságról, a világpolitika egy adott helyzetének ideiglenes következményéről van szó, vagy ennél általánosabb és távolabbra mutató ügy ez, netán a kultúrák és földrészek közötti lakosságmozgás ma még elképzelhetetlen mértékű megnyilvánulását jelzi előre. Vagyis a kérdés az, hogy a világ (de legalábbis Európa) politikai berendezkedését veszélyeztető tektonikus mozgás indult-e el, vagy csak a szokásos politikai menekültáradat ez, amelyet hagyományos módon is lehet kezelni.
*
Európát (lakosait és politikusait egyaránt) láthatóan meglepte a határain átfolyó emberáradat. A kialakult helyzetben ugyanis két hagyományos európai érték ütközik: a szuverén államok határait biztosító elv és a „menekültjog”, vagyis a politikai üldözés elől érkező segítségkérőkkel kapcsolatos irgalmasság és humanitárius segítség. Vajon lehetséges-e a két elvet egyszerre fenntartani, vagyis úgy maradni humánusnak, hogy közben politikai közösségünk/eink integritását is képesek legyünk megőrizni − azáltal, hogy elfogadtatjuk a határátlépés általunk kívánatosnak tartott módját. A kérdés mögött pedig az a fenyegetés is kirajzolódik, hogy a (még oly érthető) menekült áradat átrajzolhatja kultúránk arcélét, s felboríthatja a társadalmi viszonyokat.